Egyszerű mint a faék"Az egyszerűség nem maga a cél. A jó ötlet és a szerény elvárások hozadéka."

Ezt Paul Rand mondta és ami azt illeti baromira megfogta a dolog lényegét. Az egyszerű mindig nehéz. Vérre menő vitám volt a napokban ezzel kapcsolatban.

Miért nehéz az egyszerű? - Tette fel a kérdést egy design tervvel kapcsolatban egy barátom. - Hiszen az a legkönnyebb, nem is kell semmit csinálni és kész is van…

('nyád pics') Volt ez első gondolat ami végig futott az agyamon, de vettem egy levegőt és próbáltam Paul Rand után szabadon érvelni. Aztán néhány percnyi vita után elővettem egy rajzlapot és egy ceruzát:

"Húz egyetlen vonalat ezen a lapon, egy kikötésem van: jól nézzen ki!"

Sakk.

Felmerül ugye a kérdés: Egyenes? Görbe? Milyen vastag? Milyen hosszú? Hova? Víszintes? Függőleges? Sréh-vizavé? Színe? Folyamatos? Szaggatott? Pedig ez csak egy vonal!

Rajzolt gőzerővel, én pedig szőrös szívű megrendelőként dobáltam vissza sorra. Szenvedett vele rendesen. Többször újra rajzolta, elvett belőle, hozzátett, görbítette, egyengette… aztán megszántam és elmeséltem neki kedvenc anekdotámat Michaelangeloról:

"1505-ben II. Gyula pápa audienciára rendelte magához a 30 éves Michelangelo Buonarrotit, hogy megbízza óriási méretű bronz szobrának elkészítésével. A pápa hitetlenül fogadta a mester tehetségéről szóló legendákat és próbára kívánta tenni őt. Azt kérte tőle: itt és most bizonyítsa be képességeit. Erre Michelangelo egy papírt vett elő, amire szabadkézzel egy tökéletesen szabályos kört rajzolt. A pápát lefegyverezte ez az egyszerű varázslat, mert tudta: a legegyszerűbbnek tűnő vonalvezetés, a legnehezebb. "

Miért mesélted ezt el nekem? Hogy jön ez most ide?-  Kérdezte tőlem kissé már az idegességtől gyöngyöző homlokkal. Mosolyogva mondtam el, hogy most éppen abban a cipőben jár amit, mi nap mint nap eljátszunk a megrendelőinkkel. Olyan feladatot adtam neki, amibe egy gyakorlott designernek is beletörne a bicskája, ráadásul szándékosan rossz irányból indítottam a feladatot, hogy életszagúbb legyen. Van nálunk egy mondás, ami Paul Randé után rögtön a második szabály:


Tökéletes Kör"A design nem lehet öncélú. Akkor hatásos, ha az a funkcionalitás - esztétikai élményt nyújtó - végső formája."


Michaelangelonak egyetlen célja volt: Megyőzni és erre a tökéletesség jó eszköz volt. Mi a te designod funkciója? Ja, hogy nincs? Csak egy feladat: jól nézzen ki! Akkor az grafika. ISti szemmel nézve a design csak a fenti szellemben születhet, így a helyes válasz a feladatra, két kérdés: Miért rajzoljam azt a vonalat? Mit szeretnénk vele elérni? Meg is mondom a választ: Legyen a cél a meghökkentés!

Időt kért. (Ez tetszett.) Útravalóul hozzávágtam ISti 3. mottóját az innovációról, mely summázza az előző kettőt:


Design"Az innováció nem feltétlen újítás. Régi dolgok újszerű megközelítése, az egyszerűség és design aspektusából."


Másnap visszajött munka után hozzám a delikvens és a kezembe nyomta a művét. Nagyon jót nevettem: szinte a teljes lapot beszínezte, csak a tetején hagyott, egy nagyon vékony fehér csíkot.

- Miez?
- Ez egy vonal nagyon közelről!
- Mennyit agyaltál rajta?
- Fél este.
- Szépen kidolgoztad. Mennyi idő alatt lett kész?
- 20-30 perc
- Szóval, ha jól értem, egyetlen vonalat fél nap alatt készítettél el?
- …….
- Gyere igyunk egy sört, én fizetek megugrottad azt szintet ami sokaknak még ezek után sem sikerül.

Tudta, hogy tudom, hogy tudja, hogy tudom…

Matt.

Ezúton is köszönöm a barátomnak, hogy volt bátorsága alázattal nyúlni ehhez a feladathoz, mert így mindketten tanultunk belőle. Nem dédelgetek hiú ábrándokat, hogy ez bárkinek is alapjaiban rengetné meg a világképét, de valahol el kell kezdeni az ügyféledukációt… :)